Az álmatlanság kapcsan orvosként elkülönítjük, bár a kettő nagyon gyakran egyszerre áll fenn - az elalvási zavart, amikor valaki nehezen vagy egyáltalán nem tud elaludni, valamint az úgynevezett átalvási zavart. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az illető az elalvást követően éjszaka felebred, es nem tud visszaaludni. A gyakorlatban ez a ket tipus kombinalodik, ritka, hogy valaki csak az elalvással vagy csak az átalvassal küszködjon.

Először mindenkinél az alapproblémákra fókuszálva, a stresszre, a túlhajszoltságra, az életmódbeli problémákra, majd sor kerül az alváshigiéniás tanácsadásra - azaz a megfelelő alváskörülmények kialakítására -, sokan ugyanis nem gondolnak arra, hogy zajos, túl meleg, túl hideg környezetben vagy nem meg­felelő ágyon nehezen elképzelhető a pihentető alvás.

Akik odafigyelnek arra, hogy csendes es kedvező hőmérsékletű szobában, kényelmes ágyon hajtsák álomra a fejüket, gyak­ran esnek abba a hibába, hogy a munkából hazatérve nem hagynak maguknak időt az áthangolódásra, így az egész napos hajtást követően nem tudnak átállni az esti, elal­vást segítő pszichés állapotra. Ilyenkor gyakran előfordúl,

hogy bár fáradtan dőlnek be az ágyba, elalvás helyett hosszú ideig csak álmatlanúl forgolódnak -pedig mind a megfelelő fizikai korülményekre, mind a megfelelő lelki állapotra oda kell figyelni ahhoz, hogy könnyen elaludjunk, és nyugodtan pihenjünk.

Mi okozhat még alvászavart a stressz és az életkörülmények mellett?

Vannak, akik ideálisnak korántsem nevezhető környezetben is képesek jól aludni, mások viszont csendes, normal hőmérsék­letű szobában sem tudjak nyugodtan tölteni az éjszakát - vagyis az alvási szokásaink igen különbözők lehetnek, ráadasul gyak­ran genetikusan halmozódnak. Megfigyelhető a családokon belül, hogy ha rosszul alszanak a szülők, sokszor a gyerekek is alvásproblemákkal küzdenek.

Egyéni érzékenységünk is meghatározhatja az alvás minőseget. Vannak, akiket jobban zavar a fény, a hang vagy a hőmérséklet-változás, amit az alváskörülmények kialakításakor mindenkeppen figyelembe kell venni. Az esti étkezés és a testmozgas is befolyásolhatja a pihenést, ezeket is sajátos igenyeinknek megfelelően kell kialakítanunk. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy belgyógyászati, ortopédiai, reumatológiai betegségek szintén okozhatnak alvászavart, ezek kezelese azonban nem alvásmedicina feladata. Ilyenkor a probléma oki kezelését követően az alvászavarok is megszűnnek. Vannak viszont olyan, mondottan alvásbetegségek, amelyek tönkretehetik az alvást.

Pontosan milyen alvásbetegségek állhatnak a nyugodt pihén útjába?

Az alvásbetegségeket két nagy csoportra oszthatjuk: az első az alvásfüggő légzészavar, a masodik pedig az alvasfüggő mozgászavar. Az első típus, amit a köznyelvben horkolásnak hívunk, ismertebb a masodiknál, ráadásul bizonyos szempontból szerencsésebb is., mert a beteggel együtt alvók mindenképpen felfigyelnek a problemára. Tapasztalataink is azt bizonyítjak, hogy horkoló pácienseket nagyon gyakran alvótársak küldik szakemberhez, mert nem tudnak tőlük nyugodtan aludni. Természetesen ez is fontos szempont, tudni kell azonban, hogy a horkolas az alvás soran jelentkező légzészavar, ami a horkoló ember egészségét veszelyezteti. Ezek a betegek nem mindig alszanak rosszul, sőt, gyakran morgolódva jönnek el a rendelésre, mondván, hogy a párjuk „zavarta el" őket. Lehet, hogy a horkolók látszólag jól alszanak, pihenésük minősége azonban - a légzészavarból adódóan - nem kielégítő.

Alvás közben, amikor az egész test izomzata elernyed, a garat fala beszűkül, rosszabb esetben akár el is záródhat. Légvétel soran a levegő a felső légutakon halad át, ezek beszűkült vagy zárt állapota azonban megakadályozza, hogy levegő jusson a tüdőbe, ami pedig oxigénesést eredmenyez. llyenkor a központi idegrendszer beindít egy védekező mechanizmust, „felébreszti önmagát", működésbe hozza a garatfeszítő izmokat, kinyítja a felső légutakat, a garatot, aminek következtében ismét megfelelő mennyisegű levegőhöz jut a beteg. Bizonyos esetekben maga a páciens is felébred arra, hogy „valami nem stimmel", légszomj gyötri, vagy szívdobogás érzése van, vagyis megéli a légzéskimaradást. Jól láthatjuk, hogy az alvás folyamata ilyen esetekben megszakad - ezt szakmai körökben mikroébredesnek nevezzük. Az alvásfüggő légzészavarban szenvedőknél ez óránként negyven-hatvan alkalommal ismétlődik, de olyan beteggel is találkoztunk már, akinel ez a szám a százat is elérte. A központi idegrendszer ébredése fragmentálttá, azaz feltöredezetté teszi az alvást, és jelentős minőségromlást okoz. Ezért van az, hogy a horkolók reggelente fáradtan ébrednek, napközben kimerültnek, erőtlennek érzik magukat, es ülő helyzetben bárhol képesek elaludni.

Milyen fokazatai ismertek a horkolásnak?

Enyhe fokozatban „csak" súlyos álmosságot vált ki, rosszabb esetben azonban az óriási oxigenhiányos állapot megterheli a szívét , magas vérnyomást okoz, megemeli a vércukorszintet, éjszakai szívinfarktushoz vagy gutaütéshez vezethet.

Mit kell tudnunk az alvásbetegség másik típusáról, az alvásfüggő mozgászavarról?

Ennek legkönnyebben fölfedezhető formája az úgynevezett nyugtalan láb szindróma, aminek előfordulása - a horkoláshoz
hasonlóan - halmozódhat egy-egy családon belül. llyenkor a betegek azt tapasztaljak, hogy amikor szeretnének lefeküdni vagy egyszerűen csak nyugalomban elhelyezkedni a tévé előtt, valamilyen furcsa érzés je­lentkezik a lábukban. Ezt sokszor zsibbadásnak, fájdalomnak, égésnek, bizsergésnek, villanyozó érzésnek írják le, de gyakran nem is tudjak szavakba önteni, hogy pontosan mit éreznek.

Az azonban minden esetben közös, hogy a láb megmozgatására enyhül a kellemetlen érzés. Ez a furcsa érzés sokszor már fiatal korban jelentkezik, így az érintettek az évek múlásával elfogadják, derékból kiinduló panaszként magyarázzák, vagy ráfogják a visszerekre, a magnezium- vagy kálium hiányra, netán az érszűkületre. Tudni kell azonban, hogy a nyugtalan láb szindróma egy önálló körkép, amelynek speciális tünetei vannak az ejszakai alvásvizsgálat soran. Olykor a hálótárs jelzi, hogy az illető sokat rugdalózik ejszaka, a lábmozgatás azonban sokszor olyan diszkréten történik, hogy a partner semmit sem érzékel belőle. Ahhoz azonban tökéletesen elegendő, hogy a beteg pihenését akadályozza, mivel a lábban jelentkező furcsa érzés ugyanúgy fölébreszti a központi idegrendszert, mint a horkolással járó garatelzáródás.

Hogyan térképezik föl a szakemberek a betegségeknek a jelenlétét?

Az említett alvásbetegségek diagnosztizálásának legegyszerűbb módja az éjszakai alvásvizsgálat. Már az anamnézisből is sok mindent ki tudunk deríteni, de biztosat csak a kórházban töltött éjszaka után tudunk mondani. Kezelésre mindkét esetben van mód, az alvásfüggő légzészavar eséten elsősorban a beteg egészségének megvása és az alvászavar rendezése a cél, ami óhatatlanul együtt jár a horkolás megszűntetésével, ami mind a horkolásban érintett, mind a vele együtt alvó fél számára örömteli eredmény.

A mozgászavarnál gyógyszeres terápiat alkalmazunk, es életmódbeli változtatásokat javaslunk, elsősorban azért, hogy javítsuk az alvás, a pihenés minőségét. Fordult már hozzánk olyan beteg, akinel nemcsak az alvást, de a kikapcsolódást is lehetetlenné tette a lábában jelentkező kellemetlen érzés, hiszen a végtagot folyamatosan mozgatnia kellett.

Milyen életmódbeli változtatások hozhatnak ereményt az alvásprobléma kezelésében?