Forgolódsz, sóhajtasz. Tizedszer villanyt gyújtasz, hogy megnézd az órát és még jobban elcsüggedsz. Vagy mérgelődsz, amitől végképp fölébredsz... Álmatlan éjszaka, kialvatlan másnap reggel - nem a világ vége, de kínos tapasztalat, különösen, ha gyakran előfordúu és felborítja az életünk normális bioritmusát.

Létünk egyharmadat alvásra szánta a természet, meghozzá jó okkal, de ezt általában nem vesszük figyelembe, éjt nappallá téve fosztjuk meg a szervezetet a neki járó pihenéstől, es csak akkor torpanunk meg, amikor hiába igyekszünk, nem tudunk aludni. Az éjfél előtti alvás - mondták nagyanyáink - ketszer annyit er, mint a későbbi szendergés. Persze, gondoltuk gyerekkorunkban, így akarnak a felnőttek ágyba kergetni minket, de kiderült, hogy igazuk volt: az éjfél előtti órákban termeli a tobozmirigy a legtöbb melatonint, azt a fontos hormont, amely kitűnő antioxidáns, elősegíti az egészséges alvást, és erősíti az immunrendszert. Csak teljes sötétségben működik jól; a legkisebb fény is megbénítja. Egyes kutatók szerint a modern, túlhajtott életmóddal járó elégtelen alvás és a vele járó melatoninhiany miatt olyan gyönge az emberek immunműködése, és - ebből kifolyólag - olyan rozoga a kozegészség a fejlett világban; más szóval az alváshiányt és a melatoninpangást érdemes komolyan venni.

Mi tart ébren?

Ha kizárásos módszerrel próbáljuk legyőzni az álmatlanságot, kezdjük az egyszerű fizikai tényezőkkel, mint amilyen peldául az agy! Egy alvásproblémákkal foglalkozó orvos ismerősöm szerint sok betegének mindössze arra volt szüksége a jó alváshoz, hogy ódon, hepehupas, kényelmetlen matraca helyett újat vegyen. Úgy megszokták a régit a betegek, hogy nem jutott esz�Lkbe, vajon miért ébrednek fel fájó háttal, merev nyakkal az éj közepén, a továbbalvás reménye nélkül. Ugyancsak kiküszöbölhető külső zavaró körülmény a zaj és a vékony függönyön átszivárgó fény is, különösen tavasztól késő őszig. Magam is szenvedtem ezektől, amikor munkám során sokat kellett utaznom, és csak ritkán találtam kielégítő szállást. Egy bérelt lakásban például hideg téli időben akkora zajt csapott a központi fűtés, hogy választanom kellett: vagy néma csendben vacogtam, vagy kellemes melegben ébren tartott a fűtőtest sajátságos nótája. Másutt nyáron vagy a hőség tartott ébren, vagy a világosság, főleg északi országokban, ahol nyár derekán sem a nap, sem a lakosság nem hajlandó nyugovóra térni. Vegül kínomban megtanúltam betömött füllel és bekötött szemmel szinte akárhol, aránylag békésen aludni. A belső tényezőkkel már nehezebb megbirkózni.

Mókuskerék a sötétben

Bizonyára a barlanglakó ősidőkből maradt meg bennünk egy kis szorongás, egy alig tudatos félelem a sötétségtől: mo­dern tudatunk mögött ott rejtőzik egy primitív, atavisztikus maradvány, amely az éjszakát a veszéllyel azonosítja. Igaz, hogy nincs kardfogú tigris vagy kőbaltás ellenség a hálószoba ajtajában, amikor hírtelen felébredünk, ellenkezőleg, teljes biztonságban meggyújtjuk a villanyt egy pillanatra, látjuk, hogy minden rendben, elóltjuk, visszafekszünk - és itt kezdődik a baj, mert szinte torvényszerűen eszünkbe fog jutni minden, ami nehéz, problematikus, nyomasztó, megoldatlan és aggasztó az életünkben. Vagy legalábbis ami annak tűnik... Megindul a mókuskerek, egymást váltják a kőrbefutó gondolatok, csak éppen megoldást nem hoznak, álmatlansagot annal inkabb.

Éjszaka minden macska fekete, min­den probléma a sokszorosára nő, védtelenek vagyunk. Nem véletlen, hogy diktatúrákban hajnali három óra körül szokta a karhatalom letartóztatni vagy kihallgatni kiszemelt áldozatait, akik félig éberen, kimerülten nem képesek sem ellenállásra, sem logikus gondolkodásra. Szerencsére mi csak önmagunkat rémisztgetjük (pörög a kerék, és a mókus egyre rosszabbúl érzi magát), miközben testünk alúdni akar, de nem hagyjuk szegényt, nem tudjuk kikapcsólni rémlátó agyunkat es képzeletünket.

Mindaddig, amíg nem hibázunk rá valamilyen megoldásra. Egy kliensem a mókuskerék tipikus áldozata volt: üzleti ügyei ugyan jól mentek, de állandóan attol tartott, hogy egy nap minden romba dől, és nem tudja eltartani a családját. Több hetes terápiás munka után egy nap azzal állított be, hogy megoldotta a problémát. A negatív gondolatokat ugyan nem tudja kiírtani, de mihelyt felmerülnek, elképzeli, hogy az agya mellett van egy nagy, díszes, masszív tölgyfa láda, amolyan régimódi, fémveretes fajta; képzeletében kinyítja a ládát, beledobja az összes negatív gondolatot, félelmét, aggodalmát, rájuk csapja a láda súlyos fedelét, majd megnyugodva elalszik. Reggelre - tette hozzá kisse zavartan - nem volt miert aggódnia, a napvilag mágikus módon eloszlatta a rémképeket.

A rémképektől a vágyálomig

Kliensemnek igaza volt. A negatív gondo­latokat nem lehet egyszerű akaraterővel leállítani. A legtöbb zaklatott modern ember agyában szakadatlanul fecseg egy kissé eszelős belső hang, amely nem tűri meg a koncentrációt, témáról temara ugrál, es mélységesen negatív beállitottsággal bírálgat, rosszall és kifogásol mindent.

Éjjel sem hallgat el, álmatlan óráinkban egyre ismételgeti katasztrófaváró gondolatainkat, rémképekkel gazdagitva. Csak egy megoldás van, a „kutyaharapást szőrével" mintájára: a képzelőerő átállítása negatívról pozitívra, egy erős, megnyugtató, bíztató fantáziakép bevetésével. Földön járó, erősen gyakorlatias beállítottságú kliensem számára a fémveretes láda képe felelt meg a célnak. Ez ugyan kisse prózai volt, de ő ezt tudta elfogadni, es a tudattalan, ahonnan fantáziaképeink származnak, mindig az egyénnek és az alkalomnak megfelelő szimbólumot szolgáltatja.

Az álmatlanság elleni hagyomanyos angol módszer sem különösen izgalmas vagy megragadó: azt kell elképzelnünk, hogy kinn vagyunk egy réten, és számoljuk a juhokat, amelyek egyenként átugranak egy alacsony kerítésen. Mivel a juhok teljesen egyformák, és ugrálásuk ritmusa sem változik, ha kitartóan számolunk, előbb-utóbb álomba ringat a merő unalom.

De vannak ennél szebb es jobb altató fantáziaképek is. Például egy eszményi táj, valódi vagy képzeletbeli, ahol boldogan és békésen, biztonságban érezzük magunkat - szülőfalú vagy görög sziget, dunántúli dombvidék vagy alpesi rét, mindegy, az a lényeg, hogy lássuk, érez­zük, élvezzük a virtuális öttletet, amíg a vágyálomból valódi álom nem lesz. Tel­jes odafigyeléssel meglepően valószerűvé válhat az ilyen képzelt utazás.

Az én kedvenc fantáziam egy gyönyörű rózsakertet varázsol elő, kóra júniusi reggeli napfényben, méhzöngéssel, madárdallal, rózsaillattal, és addig gyönyörködöm a virágokban, amíg mágikus moódon egy sötétvörös rózsa kellős közepén nem találom magam, bársonyos szírmok közt, arany porzók fényében. Mivel ezen a ponton mindig boldogan elalszom, többről nem tudok beszámolni... Az imaginációnak nincsenek káros mellékhatásai. Az altatószeweknek annál több.

Természetes altatók

Egy félig tréfás mondás szerint a modern ember este bevesz egy tablettát, hogy el tudjon aludni, majd reggel bevesz egy másikat, hogy felébredjen tőle. Tréfán kívül: a mesterségesen előídézett alvás nem olyan pihentető, mint a természetes fajta. Sok mellékhatással jár, többek közt akadályozza az éjszaka normális álomfázisait, azt a két-három rövid időszakot, amelyet minden éjjel álmodással töltünk. Márpedig az álom - akár emlekszünk rá, akár nem - fontos pszichológiai funkciót lát el, és ezt nem ajánlatos tartós altató használattal kiküszöbölni.

Nincs is szükség a tompíto, ködösítő szintetikus szerekre. Egyes gyógyteak - tapasztalatból vallom ezt - mellekhatás nél­kül, szelíden es megbízhatóan altatnak. Hársfavirág, bodza, komló vagy pedig saját kedvencem: kamillavirág és egy csipetnyi levendulavirág, mézzel édesítve, melegen, közvetlenül lefekvés előtt úgy hat, mint egy lágy, kellemesen elernyesztő bájital. Nincs szükség bölcsődalra, de jöhetnek a szépséges belső képek, Morpheusznak, az álom görög istenének ajándékaként. A választék korlátlan, a belső utazás bárhova elvisz. Csak útra kell kelni. Elnézést kérek, en már indulok is abba a bizonyos rózsakertbe, ahol mindig kora Június van, süt a nap, és zümmögnek a méhecskék...

Beata Bishop (Elixír Magazin, 2008. novemberi szám, 68. old.)