A  tradicionális kínai orvoslás alapelve szerint az emberi egyensúlyok megőrzése a jin és jang erők egyensúlyában rejtőzik. Amennyiben tehát egészségünket hosszú távon szeretnénk megőrizni, úgy táplálkozási szokásaink esetében is ezt az alapelvet kell mindig szem előtt tartanunk. Anyagcserénk esetében a jin és jang erők által létrehozott sejtharmóniát a sav-bázis egyensúlynak táplálkozásunk segít-ségével történő megtartása jelenti.
Jelen korunk életvitele és táplálkozási szokásai sajnos olyan, kifejezetten savas sejtállapothoz és vérbeli pH-értékekhez vezetnek, amelyek tartós gyulladásokat, valamint ezek következtében kialakuló krónikus, degeneratív és a gyógyszeres terápiáknak egyre ellenállóbb betegségek kialakulását eredményezik. Ezeknek a folyamatoknak az eredménye azután a szervezet korai öregedése, a bőr ráncosodása, töpörödése az ízületek mozgásának beszűkülése, a fájdalmak megjelenése, szerv- és szövetfunkciók romlása a szabályozási mechanizmusok blokkjai, illetve gyengülése.

Milyen táplálkozási alapokon fejlődik ki a szövetnedvek sav elfajulása, az acidózis?

Egyértelműén az állati eredetű fehérjék, mindenekelőtt húsok túlzott fogyasztása következtében. Ezen kívül leginkább a magas fehérjetartalmú készítmények, a cukortartalmú készítmények, alkoholos italok tehetik túl a szervezet sav-bázis egyensúlyt fenntartó rendszerét. Az ilyenkor fellépő tejsavas acidózis és húgysavtúltengés - a gyümölcsök, zöldségek! folyamatosan csökkent vitamin-tartalmú ásványianyag-tartalmának következtében beálló hiánnyal szembeállva - vezetnek köszvényként kínzó sokízületes gyulladásihoz, s a legkülönbözőbb zavarokhoz. A sav agresszivitása legelőször általában a nyálkahártyákon és a legnagyobb felületű kiválasztó szervünkön, a bőrön jelenik meg. A pórusokból kiváló izzadás B savassága például rendkívül lecsökkenti a védekezőképességet, amelynek következte részint allergiás kiütések jelennek meg, másrészt gombás és egyéb fertőzések képében sérül fel a kültakaró. Ezek a jelenségek a klinikailag mérhető acidózist is meg szokták előzni! A vér elsavasodásának, a pH-értéknek a csökkenése már laborvizsgálatok nélkül is sejthető a következő tünetek!
- testi gyengeség érzése, főleg savanyút táplálékok elfogyasztása után,
- csökkent testhőmérséklet, hideg kézfejek lábak, borzongás,
- végtag- és izomfájdalmak,
- energiahiány, fáradtságérzés
-  gyakran változó nyugtalansági állapotok, ingerültség,
- gyakori, de folytonosan váltakozó tünetek, panaszok,
- s legfőképpen: fertőzésre, megfázásra való hajlam.

A kutatások egyértelműen bebizonyították, hogy az acidózis és az immunrendszer megren¬dülése között szoros kapcsolat áll fenn. A savak
agresszivitása és a vele együtt járó ásványianyag-hiány az enzimeknek legfontosabb kálium, magnézium, cink, réz, valamint a csontokból elvont kalcium - a szervezet védekező sejtjeinek, mindenekelőtt a T- és B-lymfocitáknak a mennyiségét csökken¬tik le. Az immunfolyamatok „besavanyításának" pedig makacs, visszatérő fertőzések, majd rosszindulatú elváltozások lesznek a következményei.

A táplálkozás savas irányba történő eltolódását természetesen az emésztőrendszer érzi meg a leghamarabb. A gyomor visszafogja saját savtermelését, ezért a savhiányos gyomorhurut tünetei fognak először megjelenni, fájdalmak, gyomorégés, görcsök, étvágytalanság, majd fekély képében. A vékonybél sem tudja ellátni táplálékfeldolgozó és -felszívó munkáját, aminek következtében a zsírok, szénhidrátok és fehérjék bomlásakor keletkező foszfor, kén és húgysav a vérbe kerülnek. Mivel a vér mindenáron fenn akarja tartani saját normális pH-értékét, a telítetlen savakat a szövetekbe rakja le. Ez a mechanizmusa az izom- és ízületi reumáknak, a fibromialgiának, a köszvénynek, az ekcémáknak, a pikkelysömörnek és számos más kötőszöveti betegségnek. Az elsavasodás okozta szövetgyengeség tesz azután hajlamosabbá a porckorongsérvekre, szalagszakadásokra, de a csontritkulásra, az abból eredő spontán vagy kis traumára bekövetkező törésekre és az elhúzódó sebgyógyulásokra is.

Táplálkozás és hangulat

Mielőtt konkrét étrendet javasolnánk, érdemes rávilágítanunk a fiatalító táplálkozás egy olyan aspektusára, amely egyáltalán nem közismert. Az idősek körében ugyanis halmozottan gyakori a lelki elszürkülés, a nyomott hangulat, a depresszió. A jó hangulat hátterében egy ingerületátvivő anyag, a „jó közérzet hormon"-nak nevezett szerotonin áll. A hormon jelentőségét abból (is) le lehet mérni, hogy az újbóli felvételét gátló szerek használata elképesztő mértékben terjed! Ugyancsak központi idegrendszert valamennyi szerotonin „kifecskendezésére" késztetik, ezáltal okozva eufórikus, feldobott állapotot.
Tekintve, hogy táplálékainknak - s persze nem csak öregkorban - az lenne a feladata, hogy drogok nélkül is jó közérzetet biztosítsanak, ezért ki kell fürkésznünk a szerotonin titkait. Ez a jóléthormon az L-triptofán nevű aminosavból szintetizálódik, de ennek nagyobb dózisú bevé¬tele mégsem váltja ki az emelkedett állapotot. Táplálékaink közül a banán, a csokoládé és a dió az, amely a legnagyobb triptofán koncentrációval rendelkezik, amelyből azután az agytörzsben szerotonin szintetizálódhat. Sajnos ezekből akármennyit ehetünk, a hatás meglehetősen rövid ideig fog csak tartani, s a folyamatos banán- és csokoládéevés pedig egyéb utakon fogja károsí¬tani a szervezetet. Egyéb természetes úton pedig nem sikerült a szerotonin felvételt elősegíteni. A baj ott van, hogy a táplálékban előforduló egyéb aminosavak - pl. a valin, leucin, izoleu-cin, tirozin, fenilalanin -ugyanazokat az átalakítási útvonalakat követik, mint a triptofán, sőt a vér-liquor gáton át erőteljesebben jutnak a vérből az agyba, mint a jóléthormon előfutára. Hosszas kutatások után sikerült egy olyan természetes szert, az Aminal-Vitalkostot előállítani, amely valóban szebbé teszi az életet. A készítmény a Dél-Amerikából származó „álgabonák", a Quinoa és az inkabúzának is nevezett disznó-paréj vagy amaranta magterméséből, valamint a topinambur növény gyökérgumójából készül. Ebben a szerotoninnal kapcsolatos az amfetamintartalmú szerek (például az Ecstasy tabletták) hatása, amelyek a sok fajta aminosav mellett hosszú láncú szénhidrátok is találhatóak. Ez utóbbiak kicsalogatják a hasnyálmirigyből az inzulint, amely nem csak a cukorral foglalkozik, de segíti az aminosavak beépülését is a mindig energiaéhes vázizmokba. A vázizomzat élettanáról tudnunk kell, hogy működéséhez valamennyi aminosavból merít energiát - egyedül a triptofánra nem tart igényt, így az most már vetélytárs nélkül juthat át a vér-agy gáton és alakulhat át szerotoninná, a „hormonkoncert karmesterévé". Mivel a szerotonin felezési ideje 20 óra körül van, napi egysze¬ri bevétel biztosítja a jó közérzetet!
Táplálkozásunk elfajulása a tűz felfedezésével és a masszív húsfogyasztással kezdődött. A természet ugyanis úgy állított be minket, hogy a nappal-sötétség belső jelzését, vagyis az alváshormonnak nevezett melatonint a szerotoninból állítsuk elő, mint ahogy azt a gorillánál, csimpánzoknál látjuk, akik 99%-ban növényi táplálékon élnek. Amint azt RolfEhlers német táplálékbiológus mondja, az emberek ezt az ősi titkot elfelejtették és ezért szenvednek agyi szerotoninhiányban, illetve annak negatív idegi-hangulati következményeitől.
Köztudott, hogy a fizikai erőkifejtés jobb hangulatra serkent, aminek élettanilag ugyanaz az alapja, mint az Aminal-Vitalkosté. Az izmok a rendelkezésre álló valamennyi aminosavat energianyerés céljára használják fel, így azok nem akadályozzák a szerotonineufória kialakulását.
A szerotonin azonban - mint a szervezetünkben minden vegyület - leépül, s ennek gyorsasága attól függ, milyen szellemi-lelki terhelés, stressz ér minket, így azok az embertársaink, akik megtanulják a stresszhelyzeteket kezelni, nyilvánvalóan tartósan jobb lelki állapotban is maradnak. Élettanilag igazolt az is, hogy a szerotonin az egyetlen neurohormon, amely a stresszhormonok (CDH, korti-zol, adrenalin, nor-adrenalin) „túlgerjesztő" hatásait kompenzálni képes. Minden-nek a táplálko¬zásra levont tapasztalati vonatkozása az, hogy az L-triptofánnak vagy annak származékának, az S-HTP-nek tablettában való fogyasztása gyakorlatilag semmilyen haszonnal nem jár, viszont a napi kétszeri étkezés annál inkább. Reggelire nyers kosztot, magokat, diót, tejtermékeket - főleg kefirt, juhterméket - fogyasztva, majd kora este könnyű, főleg zöldségekből, barna rizsből álló vacsorával a szervezet optimálisan képes működni.

Gyulladás = öregedés
Dr. Andrew Weiss, a Harvard Egyetem táplálkozáskutató orvosa egyértelműen kimutatta, hogy a szervezetet a savas irányba elvivő táplálkozás sejtjeinkben, szöveteinkben olyan krónikus, eleinte tüneteket sem adó gyulladásos állapotot eredményez, amely működési zavaraink nagy részét előidézi. A sejtöregedés megelőzésének tehát az az aranyszabálya, hogy olyan „gyulladásellenes" táplálkozási módokat válasszunk, amely megvédi immunrendszerünket, azaz szervezetünknek azt a képességét, hogy alkalmazkodjon a külvilág agresszióihoz és válto¬zásaihoz. Ez az az étrend, amit nálunk „mediterrán koszt"-nak, másutt „krétai étrendnek" is neveznek. A gyulladásos folyamatokat ugyanis mindenekelőtt a túl sok telített zsírsav fogyasztása okozza, ami a tehéntejben és termékeiben, valamint a húsokban - főként a vörös húsokban - fordulnak elő. Ezzel szemben a telítet¬len, vagyis könnyen felhasználható és nem savasító telítet-len zsírsavak a halakban és a minőségi, nem kezelt, hidegen sajtolt növényi olajokban találhatóak. Ezen kívül a vitaminok elbomlása, a fehérjék denaturálódása és a sokféle adalékanyag miatt kerülendők az iparilag készített vagy finomított élelmiszerek. Dr. bWeiss egyenesen kijelenti, hogy a finomított élelmiszerek fogyasztása teljesen értelmetlen, sőt káros. A gabonafélék esetében például a legértékesebb csírát és proteinréteget távolítja el ez a művelet a benne lévő E-vitaminnal és ásványi anyagokkal együtt. Ennek következtében az ún. glikémiás index is magasabb lesz és eltűnnek azok a rostok is, amelyek a bélműködés harmóniájához szükségesek. (A glikémiás index azt mutatja meg, hogy valamely élelmiszer elfogyasztása után milyen gyorsan emelkedik a vércukorszint. Minél magasabb ez az érték, annál inkább elősegíti nem csak a gyulladások kialakulását, hanem az elhízást is!)

A Harvardon végzett számos kutatás egyértelműen kimutatta egyes élelmiszerek potenciális veszélyét a krónikus gyulladásos folyamatok kiváltásában. A finomított cukor például - szemben a melaszos barna cukorral - a szervezetben egyébként is savasán alakul át, a fehérjékkel olyan, gyulladást elősegítő vegyü-leteket képez, amelyek meggyorsítják a sejtek öregedési folyamatait. Ugyanez mondható el a modern élelmiszerekről, húskészítményekről is, amelyekben az omega-6 zsírsav túlsúlyban van az érvédő omega-3-mal szemben. A kívánatos omega-3-omega-6 aránynak 4:1-nek kellene lennie az általában tapasztalt 1:3 helyett. Egy 2006-ban befejezett vizsgálat kimutatta, hogy a finomított szénhidrátokkal, sok édességgel, telített zsírsavval, kevés antioxidánssal és omega-3-ban szegény étrenden élőknél a mérgező, gyulladást elősegítő citokinek felszaporodása révén túlpörög a velünk született immunrendszer. Ennek pedig egyenes következménye az olyan autoimmun-betegségek elszaporodása, mint a szklerózis multiplex, a fekélyes vastagbélgyulladás, a lupus erythema-todes nevű bőrbetegség, a Chron-betegség, a reumás ízületi megbetegedések. Más kutatások bebizonyították, hogy a mediterrán étrendet folytatók vérében a gyulladásjelző vegyületek (markerek) szintje sokkal alacsonyabb a „hagyományos civilizált étrenden" élőkénél. A „mediterránosok" vérében ugyanis megnövekszik a gyulladásgátló adinopektin szintje, s emellett sejtjeik jobb hatásfokkal használják fel az inzulint is.
 

  „A hosszú élet-diéta" legfontosabb alkotó¬elemei

A zsírszerű anyagok, a lipidek azok, amelyek - kevés proteinnel kombináltan - a sejtfalak fő alkotóelemei, s ezáltal meghatározzák annak minőségét. A zsírokból, olajokból szerzett napi kalóriamennyiségnek nem szabadna túllépnie a 30%-ot, s ebből 25% lehet a telített zsírsav, 25%-nak kellene lenni a többszörösen telítetlen és 50%-nak az egyszer telítetlen zsírsavnak, úgy, hogy biztosítsa a megfelelő omega-3-bevitelt. Az omega-3 ugyanis az egyik legjobb rákmegelő¬ző szer, mivel közreműködik számos hasznos, gyulladásgátló anyag (prosz taglandinok, tromboxanok, leukotré-nek) képzésében.
Az elfogyasztott olajok és zsírok összetétele tehát meghatározza sejtjeink átjárhatóságát, életképességét, következésképp élettartamát is. A telített zsírsavak - amelyeket azután a velük együtt járó szabad gyökök is támogatnak - tönkreteszik a sejtfal mobilitását, alkalmazkodóképességét, ami a funkcióza¬varok révén a krónikus gyulladások és rossz¬indulatú daganatok keletkezésének legfőbb tényezője.
Az öregedés lelassításának és a rák megelőzésének alaptényezője tehát, hogy olyan élelmiszereket fogyasszunk, amelyek többször telítetlen zsírsavakat és jelentős mennyiségű antioxidánst tartalmaznak. Érdemes elkerülnünk a zsíros húsokat, a szárnyasok bőrét, a kókusz- és pálmaolajat, a melegen sajtolt olajokat, a tehéntejet, a zsíros sajtokat, a tejfölt, tejszínt, a vajat, a hidrogénezett margarinokat. Ezzel szemben javasolt a zsíros halak (lazac, harcsa, ponty, angolna, szardínia, makréla, hering), a dió, a lenmagolaj, a tökmagolaj, az olívaolaj fogyasztása. Az egyik leghatékonyabb rákmegelőző lipidforrásnak a kísérletek szerint az anyagcserénkre sokoldalúan pozitív hatást gyakorló feketekömény vagy parasztbors (Nigella sativa) olaja bizonyult. Ezzel szemben magas omega-6-tartalma miatt a szakértők nem ajánlják tartós fogyasztásra a napraforgóból, a kukoricából, a szójából, a földimogyoróból és a szőlőmagból készült olajokat - főként, ha azok nem hidegen sajtoltak.
A szénhidrátok a napi kalória bevitel 40-50%-át kell, hogy kitegyék, de olyan elemekből kell állniuk, amelyek glikémiás indexe alacsony, vagyis kevéssé finomított, átalakított, természetes anyagokat tartalmaznak (tel¬jes kiőrlésű gabonákból készült termékek, barna cukor, méz, kukorica, zabpehely stb.).
A fehérjékből összességében napi 80-20 gramm elégséges - kortól és igénybevételtől függően - úgy, hogy a napi kalória bevitel 20-30%-át fedezze. A fehérjebevitel nagy részének növényi eredetűnek kell lennie, s legfőképpen a vörös húsok, valamint a szárnyasok bőre kerülendő a magas telített zsírsavtartalom miatt. Különösen értékes fehérjéket, antioxidánsokat (ún. fitofenolokat), rostokat (ezekből legalább napi 40 gramm fogyasztandó) és vitaminokat tartalmaznak a hüvelyesek, az árpa, a zab, a búzafű, a szója.

Mit és hogyan?

Elemi fontosságú, hogy a tápanyagokat leginkább eredeti, kolloidális formában vigyük be a szervezetbe, hogy szervezetünknek minél kevesebb energiát kelljen felhasználnia a lebontáshoz, a sejtekbe történő beépítéshez. Az „élő" növény kevesebb toxint, viszont több vitamint, enzimet visz be és segít a méregtelenítésben is. A nyers hagyma, retek, torma, a (savanyú) káposzta rákellenes hatása (magas indoltartalmuk okán) bizonyított, de sok egyéb növényünk is kifejezetten betegségmegelőző hatású gazdag rost- és vitamintartalma miatt. A gyümölcsök közül a körte, a sárga- és az őszibarack, a mandula, a szilva, a dió, az áfonya, a szeder, a fekete ribizli a narancs, a papája, a citrancs, a kivi, az avokádó, a füge, a licsi a legértékesebbnek mondható. Külön említést kell tennünk egy Tahitiból származó gyümölcsről, a noniról, amelynek kivonata nálunk is kapható. Ez intenzíven stimulálja a szervezet sejtes immunitását (szaporodásra készteti a makrofágokat és a limfocitákat), s a kísérletek szerint képes megakadályozni sejtjeink rosszindulatú elfajulását. (Nyomatékosan fel kell hívnunk azonban a figyelmet arra, hogy gyümölcsöt, gyümölcskészítményt csak
reggel, délelőtt - délután 2 óráig - fogyasszunk, mert délután-este a vastagbél energiacsökkenése miatt a gyümölcscukor alkoholosán erjed és károsítja a bélflórát!)

A zöldségek közül a fokhagyma, a lila hagy¬ma, a spárga, a brokkoli, a cukkíni, a sárgarépa, a cékla, a zeller, a búzacsíra, a szójacsíra, a leve¬les zöldségek, az édes burgonya, a hüvelyesek, a paradicsom és a paprika bőséges és változatos, kíméletes módon elkészített változatai segítenek a sejtjeinket fiatalosan tartani. Kifejezetten öregedés- és következésképp rákmegelőző hatású a ginszeng, a kurkuma, a vörösborban lévő resveratrol (amelynek antioxi-datív hatása az E-vitaminénak 30-szorosa, de alkoholtartalma miatt napi két-három decinél töb¬bet nem illik fogyasztani!), valamint a ketchupben a paradicsomnál is nagyobb koncentrációban jelen lévő likopén.
Mindezek után külön ki kell emelnünk azokat a „szupertáplálékokat", amelyeket a világ a leghosszabb átlagéletkorú nemzettől, a japánoktól vett át. A különböző tengeri algakészítményekről van szó. A zöld alga, a chlo-rella amellett, hogy - speciális cellulóztartalma révén - a mérgek egyik legintenzívebb eltávolítója, rendkívül gazdag C-, B- és E-vitaminban, vasban, kalciumban, káliumban, magnéziumban, béta-karotinban. Rendkívüli a regeneráló és májvédő hatása, megköti a mérgeket és a nehézfémeket.
A másik híressé vált algafajta a spirulina. Kiváló minőségű fehérjéje mellett gazdag a vastartalma és kiválóan kiegészíti az árpa, a búzafű és a chlorella rákmegelőző és fertőzésgátló hatását. Úgy tart¬ják, hogy ezeket csalán- és gyermekláncfűteával, valamint kitozánnal kombinálva, reggelenként éhgyomorra elfogyasztva, a legtökéletesebb rákmegelőző és sejtfiatalító kombináció állítható elő. A fentieket kiegészíthetjük napi 500 mg C- vitamin,
400 egység alfa-tokoferol (E-vitamin), 200 mikrogramm szelén, 400 mikrogramm folsav és  10 000 egység karotin bevételével, valamint napi legalább két liter folyadék fogyasztásával.
Amennyiben a pozitív, nyitott, befogadó karakterű gondolkodás mellett a fentiekben vázolt táplálkozási alapelveket sikerül életvitelünkbe integrálnunk, egyre többünk számára adatik meg az esély, hogy déd- és ükunokáinknak is nyűgmentes testtel és friss elmével örülhessünk.

Dr. Simoncsis Péter

/Természet Gyógyász Magazin, 2008 januári szám, 20 old./