A láz a szervezet természetes hőterápiája, mely jelzi, hogy az immunrendszer fölvette a harcot a sérülés, valamely fertőzés kórokozója vagy egy kialakuló betegség ellen. A mesterségesen létrehozott hőterápiás eljárások sikerrel alkalmazhatók a fájdalomcsillapításban és egyes daganatos betegségekben.
Évszázados tapasztalatok igazolják a melegnek és a hidegnek a szervezetre gyakorolt hatásait magunk is felhasználjuk, amikor borogatást teszünk fájó testrészeinkre, igénybe vesszük a
meleg és/vagy hideg gyógyvizeket, szaunázunk, vagy csupán nekidőlünk a meleg cserépkályhának A láz a szervezetben folyó immunvédekezés jele. A magasabb testhőmérséklet gátolja a vírusok túl gyors szaporodását. Az immunrendszer aktivizálódik, a láz hatására felgyorsul a védekező anyagok termelődése, az anyagcsere, valamint a káros anyagok kiválasztódása a szervezetből. A szívverések száma növekszik, csakúgy, mint az oxigénigény. A kórokozókkal lázkeltő vegyületek (pirogének) jutnak a vérbe, és az immunrendszer által mozgósított falósejtek is termelnek pirogéneket. Ezek a vérrel a hipotalamuszhoz jutnak, ami magasabbra emeli a testhőmérsékletet - mindez a betolakodó legyőzését szolgálja. Az egyébként kielégítő vagy jó erőben lévő beteg lázát csak 38,5 °C fölött kell csökkenteni. Először mindig hideg vizes borogatással, lemosással, hűtőfürdővel vagy hideg vizes lepedőbe csavarással próbálkozzunk, s ha ezek nem segítenek, akkor lázcsillapító gyógyszerekkel vagy kúpokkal! A 39 °C körüli értéken a mikrobák szaporodása leáll. A kórokozók számának csökkenésével csökken a láz is, ami elmúlhat hirtelen vagy néhány (vírusfertőzések esetében általában 3) nap alatt. A láz lehet fertőző betegségeket vagy sérüléseket kísérő gyulladások tünete, okozhatja mérgezés, allergia, reumás betegség, napszúrás, hőguta vagy rosszindulatú daganat, és kiválthatja lelki megrázkódtatás, gyerekeknél akár túlzott feszültség és izgalom is. A láz okát legtöbbször sikerül kideríteni, a szervezetben rejtőző gyulladásokat kísérő lázas állapotok pontos kiinduló helyét viszont már nehezebb. A testhőmérsékletet a hipotalamusz tartja normál tartományban, amely felnőtteknél reggel 6 óra tájban a legalacsonyabb, 36,8 °C, és délután 4-6 óra között a legmagasabb, 37,2 °C; gyerekeknél 0,5 "C-kal magasabb. Ezek az értékek hónaljban mérve érvényesek. Nagyon ritkán előfordul, hogy valakinek a szokásos testhőmérséklete a normál tartománynál mindig és következetesen alacsonyabb. Ezt egy hónapig rendszeres reggeli, esti, majd esetenkénti méréssel bárki ellenőrizheti. Azért fontos tudni, mert náluk a lázas állapot alacsonyabb testhőmérsékletnél jelentkezik. A többségnél lázról beszélünk, ha a hőmérséklet hónaljban mérve meghaladja a hőemelkedést, vagyis a 37,5 °C-ot, és eléri a 38 °C-ot. Ezt csillapítani csak akkor kell, ha a családban van lázgörcsöt kapó beteg, vagy korábban már volt lázgörcse a betegnek.
Amíg a láz a test maghőmérsékletét az átlagos 37 °C-ról 40 °C-ra is emelheti, addig a szauna csupán csak percekre emeli 38,5 "C-ig. A láz órákig, néha napokig is tarthat, s ez a szervezetnek igen megterhelő. A hipertermia (túl magas hőmérséklet) a szervezeten belül a hipotalamusz parancsára keletkezik. A szaunában a hipertermia a külső hőmérséklet hatására jön létre, amit a hőszabályozó központ azonnal az erek tágításával igyekszik lehűteni, s ezzel egyidejűleg izzadni kezdünk. Az izzadás a szauna rendkívül száraz levegőjében elpárolog, és a levegő közvetlenül a bőrfelszín fölött lehűl, ezért a maghőmérséklet nem emelkedhet túl magasra. A szaunázást mindig lehűlés követi vízben, hóban vagy hideg levegőn. A rendszeres szaunázás a testi-lelki egészség hosszú távú megőrzését szolgálja, szabályait betartva eredményei a következők: szellemi, testi fittség, magasabb teljesítmény; lelki rugalmasság, jó stresszoldás; gyorsult zsíranyagcsere (a májat segíti a zsír és a fehérje cukorrá alakításában, ami energiát biztosít); magasabb endorfin-felszabadulás (ez javítja a hangulatot); több szerotonin-felszabadulás (ez optimistább életszemléletet fakaszt, ami elősegíti mindenféle betegség leküzdését). A rendszeres szaunázás edzi az ereket, javítja a keringést, a bőr és az izmok tovább őrizhetik meg fiatalos erejüket; tisztítja a légutakat, edzi a szöveteit, javítja a keringését, az influenzának és a náthának esélye sem lesz kialakulni; gátolja a vírusok fejlődését és szaporodását a szervezetben. Szaunázás közben az izmok ellazulnak, a görcsök oldódnak, a szervezet méregtelenítésével és a felsoroltakkal együtt a közérzet érezhetően javul.
Mesterséges hőterápia
Amikor a test maghőmérséklete eléri a 42 °C-ot, a sejtekben az enzimek beszüntetik működésüket, ez a maximális, esetleg még túlélhető maghőmérséklet. A teljes testhipertermia során a testet fölmelegítik 41,5 °C fokra. Az eljárás még mindig kísérleti szakaszban van, mivel kezelés közben előfordult égési sérülés, sokszervi elégtelenség vagy a kemoterápiás gyógyszerek hatásának megváltozása miatti máj- és veseelégtelenség. Bizonyára még több év tapasztalata szükséges ahhoz, hogy biztonsággal és eredményesen legyen alkalmazható az eljárás, de az eredmények biztatók. A lokális hipertermia során a rákos sejteket csak a test részleges fölmelegítése révén pusztítják el. Ezt az eljárást közel húsz éve alkalmazzák Németországban, és itthon a klinikai vizsgálatokon túl hat onkológiai központban, három éve. A gyakori ráktípusok közül 15 ellen alkalmazzák a sugár- és/vagy kemoterápia mellett, abban az esetben, ha az egyéb hagyományos eljárások nem hoztak kielégítő eredményt. A lokális hőkezelés (amelyet az orvosok inkább onkoterápiának neveznek) 15-20 százalékkal növelte az 5, illetve 10 éves túlélési arányt, a nőgyógyászati tumorok körében pedig megduplázta a túlélés esélyét. (A teljes test- és a lokális hipertermia kidolgozója Szász András biofizikus professzor.) A hipertermia hatása abban áll, hogy a fölmelegített testben vagy testrészben a rákellenes gyógyszer magasabb koncentrációt képes elérni, és a hő önmagában is hat a rákos daganatra. A szervezet öngyógyító folyamatának beindítására már igen régóta alkalmazták a lázterápiát. Ebben az esetben gyógyszerekkel érték el, hogy a hipotalamusz a normálisnál magasabbra állítsa a test hőmérsékletét. Az is régi megfigyelés, hogy azok között, akik nem tudnak belázasodni, például egy fertőzés esetén, többen szenvednek majd életük során valamikor daganatos betegségben. Az, hogy nem lázasodnak be, jelzi, hogy immunrendszerük kevésbé veszi föl a harcot a szervezetbe bejutó vagy ott keletkező káros anyag ellen. A láz gyorsítja a szervezet védekező folyamatait, és egyúttal rontja a kórokozók életfeltételeit.
Infravörös fény
Az öngyógyító folyamatok aktiválására felhasználják az infravörös fényt, amely láthatatlan hősugarakból áll. Első lépésben az infravörös sugárzás kiegyenlíti a testhéj (a bőr) hőmérséklete és a test belsejének maghőmérséklete közötti különbséget, majd ez utóbbit tovább emeli, anélkül, hogy a teljes test fölmelegedne. Ennek hatására gyorsul az anyagcsere és a vérkeringés; helyileg emelkedik a hőmérséklet; tágulnak az erek. Ezek következménye: javul a szövetekben az anyagcsere, a tápanyag- és oxigénellátottság; javul az izmok tónusa; javul a nyirokkeringés és a salakanyagok elszállítása; romlanak a káros mikroorganizmusok életfeltételei; szaporodnak a védekezésben részt vevő fehérvérsejtek (különösen a monociták és a belőlük átalakuló óriás falósejtek, a makrofágok, valamint a neutrofilek. Ezek képesek megtámadni a ráksejteket is, amellett, hogy megsemmisítik a szervezetbe bekerülő vagy ott fölöslegessé váló anyagokat is.) A hőt az infrasugárzás (A-sugárzás) adja, ami nem a bőrfelszínt, hanem a mélyebben fekvő rétegeket melegíti föl, a melegebb keringő vér és a nyirokfolyadék révén. Ezért gyorsabb fölmelegedést biztosít, és kizárja, hogy megégjen a bőr. A mintegy kétórás kezelést lassú lehűtés követi. A kezelések között legkevesebb háromnapos szünetet tartanak. Betegségtől függően 3-15 kezelésre lehet szükség.Az infravörös sugarat felhasználják az ízületi és reumás fájdalmak enyhítésére, az izomtónus javítására, izomgörcsök oldására; a kötőszövetek rugalmasságának erősítésére; a vérellátás fokozására; fül-, orr- és gégészeti panaszok, légzőszervi betegségek, tüdőasztma enyhítésére; a zsírsejtekben felhalmozódott méreganyagok eltávolítására (cellulitisz kezelésére); az immunrendszer aktiválására, valamint a sugár- és kemoterápiás kezelések hatékonyságának fokozására.
Mikrohullámok
Az 1 cm és 1 m közötti hosszúságú elektromágneses hullámokat a sugár- és kemoterápia mellett szintén alkalmazzák a hőterápiás kezelésekben. Ez az eljárás is a hő hatására aktivizálódó immunrendszert és a hő hatására beinduló sejtfolyamatokat célozza meg. A fókuszált hővel a környező szövetek károsítása nélkül semmisítik meg a tumorok kialakításában részt vevő sejteket. Az először az emlőráknál alkalmazott amerikai kísérletek során a hőkezelés a nagyobb daganatokat zsugorította, a kisebbeket pedig megsemmisítette, és így több esetben is fölöslegessé tette a műtéti beavatkozást. Ugyancsak kipróbálták kísérletként a szintén sejtburjánzás következtében kialakult prosztata megnagyobbodás kezelésében. A fókuszált hőhatás mellett katéterrel ballont helyeznek a beszűkült húgycsőszakaszba, amely ezek után biztosítja a vizelet zavartalan elfolyását. Az 1990-es évek közepéhez, a 2000 elejéhez kapcsolódó sikerek legkevesebb tízévnyi után-követéses vizsgálatokat igényelnek.
A hőterápia fejlődésének következő szakasza annak megoldása, hogy a kutatók találjanak olyan anyagot, valamilyen hőérzékeny molekulát, amely képes a kezelendő helyre szállítani a gyógyszert és a hőhatásra a teljes mennyiséget egyszerre felszabadítani, illetve kutatások folynak a nano gyöngyökkel, amelyeket a tumorhoz juttatva fölmelegítenek 42 °C-ra, anélkül, hogy a környező szövetek károsodnának.
Lékó Eta (Elixír Magazin, 2008. november, 39. old.)
Évszázados tapasztalatok igazolják a melegnek és a hidegnek a szervezetre gyakorolt hatásait magunk is felhasználjuk, amikor borogatást teszünk fájó testrészeinkre, igénybe vesszük a
meleg és/vagy hideg gyógyvizeket, szaunázunk, vagy csupán nekidőlünk a meleg cserépkályhának A láz a szervezetben folyó immunvédekezés jele. A magasabb testhőmérséklet gátolja a vírusok túl gyors szaporodását. Az immunrendszer aktivizálódik, a láz hatására felgyorsul a védekező anyagok termelődése, az anyagcsere, valamint a káros anyagok kiválasztódása a szervezetből. A szívverések száma növekszik, csakúgy, mint az oxigénigény. A kórokozókkal lázkeltő vegyületek (pirogének) jutnak a vérbe, és az immunrendszer által mozgósított falósejtek is termelnek pirogéneket. Ezek a vérrel a hipotalamuszhoz jutnak, ami magasabbra emeli a testhőmérsékletet - mindez a betolakodó legyőzését szolgálja. Az egyébként kielégítő vagy jó erőben lévő beteg lázát csak 38,5 °C fölött kell csökkenteni. Először mindig hideg vizes borogatással, lemosással, hűtőfürdővel vagy hideg vizes lepedőbe csavarással próbálkozzunk, s ha ezek nem segítenek, akkor lázcsillapító gyógyszerekkel vagy kúpokkal! A 39 °C körüli értéken a mikrobák szaporodása leáll. A kórokozók számának csökkenésével csökken a láz is, ami elmúlhat hirtelen vagy néhány (vírusfertőzések esetében általában 3) nap alatt. A láz lehet fertőző betegségeket vagy sérüléseket kísérő gyulladások tünete, okozhatja mérgezés, allergia, reumás betegség, napszúrás, hőguta vagy rosszindulatú daganat, és kiválthatja lelki megrázkódtatás, gyerekeknél akár túlzott feszültség és izgalom is. A láz okát legtöbbször sikerül kideríteni, a szervezetben rejtőző gyulladásokat kísérő lázas állapotok pontos kiinduló helyét viszont már nehezebb. A testhőmérsékletet a hipotalamusz tartja normál tartományban, amely felnőtteknél reggel 6 óra tájban a legalacsonyabb, 36,8 °C, és délután 4-6 óra között a legmagasabb, 37,2 °C; gyerekeknél 0,5 "C-kal magasabb. Ezek az értékek hónaljban mérve érvényesek. Nagyon ritkán előfordul, hogy valakinek a szokásos testhőmérséklete a normál tartománynál mindig és következetesen alacsonyabb. Ezt egy hónapig rendszeres reggeli, esti, majd esetenkénti méréssel bárki ellenőrizheti. Azért fontos tudni, mert náluk a lázas állapot alacsonyabb testhőmérsékletnél jelentkezik. A többségnél lázról beszélünk, ha a hőmérséklet hónaljban mérve meghaladja a hőemelkedést, vagyis a 37,5 °C-ot, és eléri a 38 °C-ot. Ezt csillapítani csak akkor kell, ha a családban van lázgörcsöt kapó beteg, vagy korábban már volt lázgörcse a betegnek.
Amíg a láz a test maghőmérsékletét az átlagos 37 °C-ról 40 °C-ra is emelheti, addig a szauna csupán csak percekre emeli 38,5 "C-ig. A láz órákig, néha napokig is tarthat, s ez a szervezetnek igen megterhelő. A hipertermia (túl magas hőmérséklet) a szervezeten belül a hipotalamusz parancsára keletkezik. A szaunában a hipertermia a külső hőmérséklet hatására jön létre, amit a hőszabályozó központ azonnal az erek tágításával igyekszik lehűteni, s ezzel egyidejűleg izzadni kezdünk. Az izzadás a szauna rendkívül száraz levegőjében elpárolog, és a levegő közvetlenül a bőrfelszín fölött lehűl, ezért a maghőmérséklet nem emelkedhet túl magasra. A szaunázást mindig lehűlés követi vízben, hóban vagy hideg levegőn. A rendszeres szaunázás a testi-lelki egészség hosszú távú megőrzését szolgálja, szabályait betartva eredményei a következők: szellemi, testi fittség, magasabb teljesítmény; lelki rugalmasság, jó stresszoldás; gyorsult zsíranyagcsere (a májat segíti a zsír és a fehérje cukorrá alakításában, ami energiát biztosít); magasabb endorfin-felszabadulás (ez javítja a hangulatot); több szerotonin-felszabadulás (ez optimistább életszemléletet fakaszt, ami elősegíti mindenféle betegség leküzdését). A rendszeres szaunázás edzi az ereket, javítja a keringést, a bőr és az izmok tovább őrizhetik meg fiatalos erejüket; tisztítja a légutakat, edzi a szöveteit, javítja a keringését, az influenzának és a náthának esélye sem lesz kialakulni; gátolja a vírusok fejlődését és szaporodását a szervezetben. Szaunázás közben az izmok ellazulnak, a görcsök oldódnak, a szervezet méregtelenítésével és a felsoroltakkal együtt a közérzet érezhetően javul.
Mesterséges hőterápia
Amikor a test maghőmérséklete eléri a 42 °C-ot, a sejtekben az enzimek beszüntetik működésüket, ez a maximális, esetleg még túlélhető maghőmérséklet. A teljes testhipertermia során a testet fölmelegítik 41,5 °C fokra. Az eljárás még mindig kísérleti szakaszban van, mivel kezelés közben előfordult égési sérülés, sokszervi elégtelenség vagy a kemoterápiás gyógyszerek hatásának megváltozása miatti máj- és veseelégtelenség. Bizonyára még több év tapasztalata szükséges ahhoz, hogy biztonsággal és eredményesen legyen alkalmazható az eljárás, de az eredmények biztatók. A lokális hipertermia során a rákos sejteket csak a test részleges fölmelegítése révén pusztítják el. Ezt az eljárást közel húsz éve alkalmazzák Németországban, és itthon a klinikai vizsgálatokon túl hat onkológiai központban, három éve. A gyakori ráktípusok közül 15 ellen alkalmazzák a sugár- és/vagy kemoterápia mellett, abban az esetben, ha az egyéb hagyományos eljárások nem hoztak kielégítő eredményt. A lokális hőkezelés (amelyet az orvosok inkább onkoterápiának neveznek) 15-20 százalékkal növelte az 5, illetve 10 éves túlélési arányt, a nőgyógyászati tumorok körében pedig megduplázta a túlélés esélyét. (A teljes test- és a lokális hipertermia kidolgozója Szász András biofizikus professzor.) A hipertermia hatása abban áll, hogy a fölmelegített testben vagy testrészben a rákellenes gyógyszer magasabb koncentrációt képes elérni, és a hő önmagában is hat a rákos daganatra. A szervezet öngyógyító folyamatának beindítására már igen régóta alkalmazták a lázterápiát. Ebben az esetben gyógyszerekkel érték el, hogy a hipotalamusz a normálisnál magasabbra állítsa a test hőmérsékletét. Az is régi megfigyelés, hogy azok között, akik nem tudnak belázasodni, például egy fertőzés esetén, többen szenvednek majd életük során valamikor daganatos betegségben. Az, hogy nem lázasodnak be, jelzi, hogy immunrendszerük kevésbé veszi föl a harcot a szervezetbe bejutó vagy ott keletkező káros anyag ellen. A láz gyorsítja a szervezet védekező folyamatait, és egyúttal rontja a kórokozók életfeltételeit.
Infravörös fény
Az öngyógyító folyamatok aktiválására felhasználják az infravörös fényt, amely láthatatlan hősugarakból áll. Első lépésben az infravörös sugárzás kiegyenlíti a testhéj (a bőr) hőmérséklete és a test belsejének maghőmérséklete közötti különbséget, majd ez utóbbit tovább emeli, anélkül, hogy a teljes test fölmelegedne. Ennek hatására gyorsul az anyagcsere és a vérkeringés; helyileg emelkedik a hőmérséklet; tágulnak az erek. Ezek következménye: javul a szövetekben az anyagcsere, a tápanyag- és oxigénellátottság; javul az izmok tónusa; javul a nyirokkeringés és a salakanyagok elszállítása; romlanak a káros mikroorganizmusok életfeltételei; szaporodnak a védekezésben részt vevő fehérvérsejtek (különösen a monociták és a belőlük átalakuló óriás falósejtek, a makrofágok, valamint a neutrofilek. Ezek képesek megtámadni a ráksejteket is, amellett, hogy megsemmisítik a szervezetbe bekerülő vagy ott fölöslegessé váló anyagokat is.) A hőt az infrasugárzás (A-sugárzás) adja, ami nem a bőrfelszínt, hanem a mélyebben fekvő rétegeket melegíti föl, a melegebb keringő vér és a nyirokfolyadék révén. Ezért gyorsabb fölmelegedést biztosít, és kizárja, hogy megégjen a bőr. A mintegy kétórás kezelést lassú lehűtés követi. A kezelések között legkevesebb háromnapos szünetet tartanak. Betegségtől függően 3-15 kezelésre lehet szükség.Az infravörös sugarat felhasználják az ízületi és reumás fájdalmak enyhítésére, az izomtónus javítására, izomgörcsök oldására; a kötőszövetek rugalmasságának erősítésére; a vérellátás fokozására; fül-, orr- és gégészeti panaszok, légzőszervi betegségek, tüdőasztma enyhítésére; a zsírsejtekben felhalmozódott méreganyagok eltávolítására (cellulitisz kezelésére); az immunrendszer aktiválására, valamint a sugár- és kemoterápiás kezelések hatékonyságának fokozására.
Mikrohullámok
Az 1 cm és 1 m közötti hosszúságú elektromágneses hullámokat a sugár- és kemoterápia mellett szintén alkalmazzák a hőterápiás kezelésekben. Ez az eljárás is a hő hatására aktivizálódó immunrendszert és a hő hatására beinduló sejtfolyamatokat célozza meg. A fókuszált hővel a környező szövetek károsítása nélkül semmisítik meg a tumorok kialakításában részt vevő sejteket. Az először az emlőráknál alkalmazott amerikai kísérletek során a hőkezelés a nagyobb daganatokat zsugorította, a kisebbeket pedig megsemmisítette, és így több esetben is fölöslegessé tette a műtéti beavatkozást. Ugyancsak kipróbálták kísérletként a szintén sejtburjánzás következtében kialakult prosztata megnagyobbodás kezelésében. A fókuszált hőhatás mellett katéterrel ballont helyeznek a beszűkült húgycsőszakaszba, amely ezek után biztosítja a vizelet zavartalan elfolyását. Az 1990-es évek közepéhez, a 2000 elejéhez kapcsolódó sikerek legkevesebb tízévnyi után-követéses vizsgálatokat igényelnek.
A hőterápia fejlődésének következő szakasza annak megoldása, hogy a kutatók találjanak olyan anyagot, valamilyen hőérzékeny molekulát, amely képes a kezelendő helyre szállítani a gyógyszert és a hőhatásra a teljes mennyiséget egyszerre felszabadítani, illetve kutatások folynak a nano gyöngyökkel, amelyeket a tumorhoz juttatva fölmelegítenek 42 °C-ra, anélkül, hogy a környező szövetek károsodnának.
Lékó Eta (Elixír Magazin, 2008. november, 39. old.)
| < Előző | Következő > |
|---|
