Sav-bázis egyensúly

Az emberi szervezet, mint a világgyetemben minden mikroegység, az egyetemes törvényeknek megfelelően a harmóniára, az egyensúlyra, a homeosztázisra törekszik. Így van ez a savak és lúgos vegyületek világában is. Mivel a sav-bázis egyensúly mindenekelőtt a felvett táplálék függvénye, így ebben a tekintetben is maximálisan a külvilágtól függünk. Amennyiben ezt a függőséget nem ismerjük fel és nem méltányoljuk, anyagcserénk, alapvető sejtfunkcióink olyan kóros irányban fajulnak el, ami előbb vagy utóbb óhatatlanul az „egészségügynek" aposztrofált „betegségügy" hatáskörébe fogja utalni törékeny szervezetünket.

A szervezet sav-bázis egyensúlyáról a legtöbb ember vagy nem is tud (nem is akar tudni, mert szeret jókat enni), vagy vagy azt gondolja, hogy ez kizárólag az elfogyasztott ételek-italok függvénye. Korántsem ez a helyzet. Bár természetesen elsőrendű jelentősége van annak, hogy a savas jellegű (vagy az anyagcserénkben savasán átalakuló), a semleges és a bázikus tápanyagokat milyen arányban vesszük magunkhoz. Mindezeken kívül azonban bizonyított tény, hogy a tartós stresszhelyzetek, a negatív életszituációk, sőt a negatív gondolkodás is sejtszinten viszi el a miliőt savas irányba. Mind a táplálkozás, mind a pszichés kóros történések által okozott sav-bázis.
Szerencsére a pszichoszomatikus energetika segítségével sejtszinten és pontosan, objektíven mérni lehet. Sőt, a megoldás módjait is megtalálhatjuk általa.
Az egyensúly kialakítása a táplálékfelvétel után a gyomorban kezdődik, ahol a mirigysejtek a táplálék mennyiségének és minőségének megfelelően termelnek sósavat és nátrium-bikarbonátot. Ez az úgynevezett „konyhasóciklus" a következő kémiai folyamat szerint termeli a gyomorsavat: NaCl+C02+H20 = HCl+NaHC03. Az így keletkező sav a szervezet legsavasabb vegyü¬ete, így messzemenően elgondolkodtató, hogy az oly népszerű Coca-Cola hasonlóan savas pH-val rendelkezik!

Az étkezéskor keletkező másik vegyület,  a nátrium-bikarbonát a vérbe átdiffundálva indít el bázikus hullámot azok felé a szervek felé, amelyek szintén részt vesznek az emésztés folyamatában, vagyis a máj, a hasnyálmirigy és a belek funkcióinak megsegítésére. Az ember naponta kb. 2,5 liter 1,0-2,0 pH-jú gyomorsavat termel, míg a többi, az emésztéssel kapcsolatos váladék bázikus jellegű. A napi kb. másfél liter nyál pH-ja 6,3 feletti (minél nagyobb táplálékunkban a növényi alkotórész, annál lúgosabb), a mintegy másfél liter epe pH-ja 7,5-8,8, a 0,7 liter hasnyálmirigy-váladéké is 7,5-8,8, s ugyanennyi a kb. 3 liternyi vékonybélnedv értéke is. A vér pH-ja a szervezet számára létfontosságú, így annak értékét szigorúan 7,35 és 7,45 között kell tartania, és ezért többfajta pufferrendszerrel közömbösítjük a táplálék feldolgozás és az anyagcsere során keletkező savas jellegű vegyületeket.
Vannak ún. endogén, vagyis a sejttevékenységek során keletkező savak is. Ezek közül legismertebb az izomműködés során keletkező tejsav, amely fájdalommal, izomlázzal jelzi a szövetek elsavasodását. Ezért olyan veszélyesek azok az izomfájdalmat oldó tapaszok, amelyeket egyes élsportolók használnak, mert a szervezet vészjelzéseit elnyomva, a szövetekben - így a szívizomzatban is - a savasság foka olyan kóros értékeket érhet el, amely akár életveszélyhez is vezethet.
Vannak természetesen kóros állapotokban keletkező savas vegyületeink is. Ilyenek a cukorbetegségben keletkező ketosavak, a köszvényben lerakódó húgysav, a bél baktériumflórájának károsodásakor keletkező vagy az emésztetlen táplálékok mikrobás leépítésekor létrejövő rövid láncú zsírsavak.