A fáradtság, a koncentrációs nehézségek, bizonytalan fájdalmak, fáradékonyság önmagában is felhívhatja a figyelmet a sav-bázis egyensúly zavarára, főként azoknál, akik táp¬lálkozásukban a 80% növényi, 20% állati koszt határát rendszeresen túllépik, és/vagy túllépik az alkoholfogyasztási keretet.

Többfajta diagnosztikai módszert dolgoztak ki a mérésre, az egyes szervek viszonylatában. Például meghatározható a kony-hasórezerv, amely 80 kg-os embernél 35 g nátrium-klorid, vagy a bél alkálitartalékja, amely ugyanilyen testsúlynál 14 g nátrium-bikarbonát, továbbá a hasnyálmirigy-váladék pH-ja, a kilélegzett levegő szén-dioxid-tartalma, illetve a vér karbonát-ammónia egyensúlyának mikéntje.
Mint említettem, a vér pH-jának értéke „minden körülmények között" a szűk határokon belül kell, hogy maradjon, így annak savassági fokából a szervezet állapotára nem tudunk következtetni, ezért a vér puffer-kapacitását, alkálitartalékát, a sejt közötti állomány pufferképességét és a hemoglobin-értéket lehet irányadónak venni. A fentieket meghatározó, Jörgensen szerinti véranalízis azonban csak közvetlenül a vérvétel után ad megbízható eredményt. Elvileg tájékozódhatnánk a vizelet savassági fokából is, de ez sem ad korrekt felvilágosítást, egyrészt mert napszakonként igen komoly változásokat mutat, másrészt nem mond semmit a puffer-kapacitásról.
Van viszont egy Sander által kidolgozott vizeletvizsgálati próba, amely a vérben még meg nem jelenő, tehát rejtett acidózist már ki tudja mutatni. Ezzel, valamint az egyidejű ammóniumszint-meghatározással a sav-bázis háztartás rendellenességei jórészt feltérképezhetőek. Az egész nap folyamán gyűjtött vizeletben ugyanis az étkezések nyomán változik az állapot. Az étkezések után két-három óráig „bázishullám" van, ekkor a kompenzáló vizelet savas pH-jú. Később, a csökkenő pufferkapacitás idején a savak a gyomorban (gyomorégés) és a kötőszövetekben tárolódnak. Alkalikus táplálék felvételekor a depók kiürülnek és a vizelet megint savas pH-jú lesz. A vese a vese-kehely hámsejtjeinek védelmében azonban ammóniát tesz hozzá a vizelethez, s emiatt a szabad savak mennyisége kisebb értéket fog mutatni, mint ami igazán tükrözné a sejtek valódi állapotát.
A sav-bázis helyzet pontos meghatározása pedig egy sor betegségben nagyon fontos támpont kell, hogy legyen. Ilyenek például a cukorbetegség, a krónikus gyomor- vagy bélhurut, a metabolikus szindróma, az allergiák, a bélrendszer gyulladásos vagy irritációs kórképei, a reumás megbetegedések, a fertőzésre való hajlam, a fogágyak gyulladása, a mérgezéses állapotok, a veseelégtelenség, a hasnyálmirigy működési rendellenességei, a májműködési zavarok.
Ezért számít forradalmi¬an új eljárásnak a német orvos házaspár, Ulrike és Reimar Banis által kifejlesztett módszer, a pszichoszomatikus energetika. Az ún. Reba-készülék segítségével a korábbiaknál sokkal komplexebb módon tudjuk objektíven mérni a szervezet energiaállapotát, a finomenergetikai rendellenességeket, a vegetatív központi blokkokat, a geopátiás károsodás helyét és mértékét, az elektroszmog zavaró hatását és - mintegy mellesleg, mégis nagy fontossággal - azt is, hogy a sejtszintű sav-bázis háztartás mennyire kóros vagy egészséges. A műszernek a jövőben azért is lesz óriási jelentősége, mert nem csak mindenfajta gyógyító (vagy annak szánt) beavatkozás, hanem minden gyógyszer és táplálék finomenergetikai rendszerünkre, vagyis közvetve idegrendszerünkre, anyagcserénkre gyakorolt hatását objektíven ellenőrizhetjük segítségével.