A táplálékfelvétel oldaláról vizsgálva a dolog nagyon egyszerű: az ok a bázisszegény, savas jellegű táplálékok túlzott bevitele. Ezek közé sorolandók az állati eredetű zsírok, a húsfélék (leginkább a vörös húsok, valamint a kolbász-és szalámifélék), a finomított cukor, a finomított liszt, a zsíros sajtok, az alkoholos italok és bizonyos mértékig a tojás is. Külön problémát jelent, hogy a savas esőzések következtében, valamint az „élettaninál korábbi" szüretelés miatt a gyümölcsök és zöldségek bázikus tartalma is fokozatosan csökkent az elmúlt évtizedekben. A szervezet kompenzációs mechanizmusait mindezek mellett olyan, a savasság fokának emelkedésével járó betegségek is jobban igénybe vehetik, mint a gyulladásos folyamatok, illetve az ezekre való hajlam, a cukorbetegség, veseműködési zavarok, a máj és a gyomor-bél traktus elégtelen működése, oxigénhiány (ülő életmód) és egyéb anyagcserezavarok.
A túlsavasodásnak az az egyenes kórélettani következménye, hogy a szervezet igyekszik a savas vegyületeket kationokkal kompenzálni, így elvonja például a kalciumot a csontokból és a fogakból. Ez törékeny csontokhoz, fogakhoz, fogágy gyulladásokhoz vezet. Elsalakosodik a kötőszövet, amely nem kap elég oxigént és tápanyagot, következésképp sejtfunkciói károsodnak. Mindezek következtében meggyengülnek a tartószalagok, sérülékenyek, ficamra hajlamosak lesznek az ízületek, többek között ez lehet az oka a „gerinc becsípődéseinek", a lumbágónak, az alsó háti fájdalmaknak.
A magnézium hiánya elsősorban a hasnyálmirigyet, míg a cinkhiány az idegrendszer szöveteit viseli meg. Az elsavasodás a sejtek ionháztartásának sokoldalú zavara miatt hosszabb távon következésképp a legkülönfélébb krónikus betegségek melegágya lesz. A bélrendszer nyálkahártyájának és a méregtelenítésben részt vevő enzimeknek a működése a pH-értéktől függ. Alacsony értékek esetén hiányosan történik meg a fehérjék aminosavakra történő hasítása, s így a gyulladásra is hajlamos nyálkahártyánkon allergiát kiváltó táplálékmaradványok fognak zavart okozni.
A savas termékek végső depója azonban a kötőszövet, amelynek időről-időre meg kell ettől a ballaszttól szabadulnia. Ha a természetes, ritmusos sav-bázis csere nem történik meg, két fontos támadáspontja lesz a kóros impulzusoknak. Egyrészt a szervezet alapvető kommunikációs rendszere fog hibásan működni, mivel a kötőszövet a Pischinger-féle alaprendszer legfőbb alkotóeleme. Másrészről megkezdődik az egyes szervek elsavasodása, amelyek például az agyban a szélütés, a szívben az infarktus, az erekben az elzáródás valószínűségét növelik meg.
Ha a kötőszövet kollagén rostjainak az elsavasodása a vérben még nem jelenik meg, akkor lárvált vagy latens acidózisról van szó. Ha a vér pufferjai már kimerülnek, akkor jöhet létre manifeszt acidózis. Ebben az állapotban a szervezet csökkenti a légzésvolument, hogy – a bikarbonát-termelés érdekében – kevesebb szén-dioxidot lélegezzen ki, a bőrön keresztül pedig savanyú izzadságot választ ki. (Ez lehet az oka például az ekcémának és egyéb bőrbetegségeknek is.) Savas kémhatásúvá válik a vizelet is, amely az ammóniák puffer elégtelen mennyisége miatt károsítja a vese sejtjeit.